2012. ápr. 6. 9:24 - írta
mosolytó
Ma reggel felkeltem, és a tükörből egy vörös oroszlán nézett vissza rám. Igen, tegnap este hajat mostam, és igazából nem volt időm törődni vele, úgyhogy ezért állt így. De tök jó volt, és most rá is jöttem, hogy talán valami göndör fazont kéne vágatni belőle holnap, amikor a húgom csinálja. Na, majd konzultálok a fodrászmesternőmmel erről.
Másrészt meg látszik, mennyire más a gondolkodásom, ha jó a hangulatom, ha itthon vagyok, ha süt a nap. Ezek nagyban befolyásoló tényezők számomra.
Hiszen elgondolkoztam azon, hogy... Igen, igen, Kedveseim, már megint a fogyókúra, de most ezer százalékkal jobb színben.
Szóval rájöttem, hogy valószínűleg elégedett sosem leszek a testemmel, mert azt elrontottam akkor, amikor meghíztam, és nem akkor, amikor lefogytam. Persze lehet még alakítani rajta, és teljes bedobással rajta is leszek, de egyszerűen csak el kell fogadnom, hogy sosem leszek topmodell, ahogy olyan alakom sem lesz (vagy ki tudja?), mint egy sportolónak. Így máris könnyebb.
És akkor most egy kis képtörténelem.
Valószínűleg ennél a képnél tudatosult bennem először, hogy "basszuskulcs, hát jól nézek ki!", noha időközben az agyam megfeledkezett erről a tényről. Ez tavaly augusztus 11. Akkorra túl voltam a 12 hetes turnuson, és nyáron ugyan nem fogyóztam (elviekben, mert gyakorlatilag igen), viszont minden nap tornáztam valamit, úgyhogy alakítottam a testem, és szerintem ez meg is látszik. Az izmos vádlimba egyébként már akkor szerelmes voltam, most meg még néhány másik testrészembe is. :P
Amúgy amikor először láttam, hogy kezdek máshogy kinézni, az kb. tavaly május, és a Szabó Ervinben a bejáratnál a tükörben láttam valakit, aki nem tudtam, hogy kicsoda, de furcsamód ott állt, ahol én... Szóval csak én lehettem, nem pedig egy ikertestvér, csupán az agyam még nem tudta hova kötni.
Ez a másik kép, aminél már elhittem, hogy jól nézek ki. Azóta a nadrág egyébként egy nagyon picit nagy, de még hordható, a felsőben sem érzem magam annyira jól, de azért hordani fogom. Ez szeptember 10., a helyszín pedig a koliszobánk ajtaja előtti tér, és aznap nagyon jól éreztem magam a szülinapos húgommal. Mennyi mindent csináltunk!
Ez újra augusztus 11., de nem az a lényeges, hanem a mosoly. Az év 364 napján (szökőévben 365) szeretnék így mosolyogni, a maradék egyen meg megengedem magamnak a búskomorságot. Jól érzem magam, akkor miért ne tehetnék így? Így vagyok én, és mértékletes szomorúsággal minden megoldható.
Amúgy ezt a képet valahogy be kéne építeni a háttérbe, elvégre mosolytó a nevem... Lehet, a blogot is át kéne keresztelni...
Ez megint egyszerűen csak "mosolyogjunk és hülyéskedjünk, de érezzük jól magunkat!"-kép október 30-ról. Ezt is imádom, bár biztosan láttátok facebookon, elég nagy közönséget hódított meg. Következő halloweenkor valami másik boszisat találok ki. A kép eredeti címe egyébként: "A Roxfortig meg sem állok!" Hát nem is. :D
A kabát nagyon jó választás volt (örök hála ügyvéd Melinek, amiért ajánlotta a boltot), jól érzem benne magam, és már most nem lila sállal, de felváltva kendőkkel hordom (tegnap kaptam anyutól megint újabb kettőt, így lassan lesz egy tucat), ha hűvösebb az idő, és ha szoknyát veszek fel, akkor nem is látszik, hogy van rajtam szoknya, olyan hosszú. Mellesleg itt a képen sincs rajtam szoknya, mert szoknyában nem tudtam megnyergelni a seprűt, hát még ugrálni vele. :D
Ezt annyira nem szeretem, de a mihez tartás végett. Itt olyan 90 kiló voltam, harminccal több, mint most vagyok. Sosem akarok visszajutni oda, jóllehet a részem marad. 2008 augusztusa.
Próbáljátok meg elfelejteni ezt a lányt, én már nem is ismerem. Azt hiszem, egy év után sikerült végre megszoknom a saját, jelenlegi valóm és képem. Mit ne mondjak: ideje volt már! Tudom a méreteimet - talán ez is ébresztett rá. Nem könnyű megszokni, hogy XXL-es ruhák helyett az S-est vagy M-est kell próbálni és megvenni.
Örülök magamnak. Most már csak azt a fránya 56-ot kell elérni, de az is meglesz, és óriási lesz a boldogság. Megmutatom ugyanis a kedves Sorsnak, hogy be tudok neki mutatni, és be tudom bizonyítani, hogy sokszor nincs igaza. A végén úgyis én nyerek, persze már így is éveket és minden mást nyertem, de nincs is jobb, mint megmutatni, hogy többre vagyunk képesek.
Az étkezési szokásaimmal pedig nincs és nem is lesz semmi probléma, mert egyszerűen azt eszem, amit szeretek, és akkor, amikor kedvem tartja, és annyit, amennyire szükségem van. Ezt észben kell tartanom, hiszen nincs szükségem segítségre. Pont.
Tudjátok, tegnap este egyszerűen csak jó estém volt. ;)
Legközelebb új hajjal és színnel és képekkel jelentkezem. Addig is élvezzétek a napsütést - itt legalábbis süt és jól teszi.
U.i.: A képek kattintásra megnőnek, de gondolom, ezt azért már tudjátok... :D
U.i.2: Ugye, hogy érezhetően más hangulatú ez a bejegyzés? Jobban tetszik, mi? Helyes, mert nekem is.
U.i.3: Mondtam már, hogy imádok blogolni, írni nektek és gondolkodni magán a bejegyzés felépítésén? Mert nagyon-nagyon szeretem ezt csinálni.